2.rész

(Jang Geun Suk  Pow)

Este találkoztam azzal a lánnyal, és már alig várom, hogy megint lássam. Végre egy lány aki nem sikít mikor a közelembe jön.(Bár egy kicsit bánt, hogy nem tudja kivagyok,) és annyira csinos, azt hiszem tényleg tetszik.
Már délután 4óra van, ezért felhívom. Kicsöng ez jó jel. Egyszer csak beleszól egy gyönyörű hang a telefonba.
- Hallo.Ki az?
- Ömm szia. Nikollal beszélek?
-Igen te kivagy?
-A srác aki hazakísért tegnap, esteleg találkoznál velem valahol?-a szívem kiugrik mire sikerül elhívnom valahova... már ha sikerül...
- Igen, mit szólsz 8kor a park melletti kávézóhoz?
-Rendben ott leszek.
-Akkor 8kor. szia.
-Szia-majd letette a telefont.

Jézusom már fél 5 és még egy csomó dolgom van. Nagyon izgulok az este miatt és fogalmam sincs hova vigyem őt az este. ez egy randi? vagy csak egy sima találkozó?! nem tudom...sokkal könnyebb lenne ha tudnám, hogy álljak az estéhez. Jó legyen... majd ott eldől, hogy mi lesz. Amíg ezen gondolkoztam eléggé elszaladt az idő ezért sietnem kellett mert épp egy reklámforgatásra kellett mennem mert amit előző nap megcsináltunk kiderült, hogy valamit elrontottak ezért ma is oda kell menjek. Mire végeztem már fél8 volt ezért haza rohantam átöltözni,felvettem egy nagy kapucnis pulcsit amit ha felveszek nem vesznek észre így nyugodtan tölthetem az estét Nikollal. Elindultam és mire oda értem ő már ott várt rám.

- Ne haragudj, hogy késtem-fújtam nagyokat mert a nagy sietség miatt nemigen kaptam levegőt. 

- Semmi baj én is csak pár perce értem ide.-mondta kedvesen.
-Nagyon csinos vagy-mondtam kissé félve mivel ő gyönyörűen fel volt öltözve rajtam meg  egy pulóver és egy fekete farmer volt.
-Köszönöm.-pirult el kissé ami még édesebbé tette.- Na akkor hova menjünk?-kérdeztem kissé félve mert még mindig nem tudtam, hogy ez a találkozó mégis micsoda. 

-Mit szólsz a mozihoz? Ma este adnak egy nagyon jó filmet.-mondta kislányosan miközben nagyra nyitotta szemeit és kérlelően nézett rám. egyszerűen nem lehetett neki nemet mondani.
-Rendben akkor irány a mozi.-vágtam rá könnyeden, hogy próbáljam leplezni zavaromat.
Miközben mentünk a moziba jól elbeszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla, azt is, hogy apukája NewYork-ban él anyukája pedig 12 éves korában elhagyta, ő meg még csak 2hónapja lakik Koreában de ennek ellenére a nyelvet jól beszéli mivel édesanyja koreai volt. Hmm ebbe belegondolva nem csodálkozom, hogy nem tudja kivagyok.
-Na és ismersz koreai idolokat esetleg?- kérdeztem rá kissé félve, hogy talán rajtam kívül nagyon is sok mindenkit ismer.
-Nem, nem ismerek. Miért kérdezed?-mosolyogta meg hirtelen kérdésemet.
-Ja semmi.Csak kíváncsi voltam.-ült ki hatalmas vigyor az arcomra amit próbáltam kissé takarni azzal hogy nem néztem rá.

Az este további része nagyon jól telt, megnéztük a filmet amin sokat nevettünk, utána még beszélgettünk és este haza kísértem.Megbeszéltük, hogy következő este is találkozunk a kávézónál. Mikor hazaértem másra se tudtam gondolni mint, hogy következő este megint találkozok vele...

1.rész

(Nikol Pow)

Egyik este eléggé rosszul éreztem magam és a kedvem se volt túl jó ezért elmentem sétálni és kiszellőztetni a fejem. Már sötét volt és én elég messze elmentem otthonról. Nem tudtam merre menjek, de hirtelen megláttam egy fiút aki nagyjából velem egy idős lehet. Oda siettem hozzá mire ő lehúzta sapkáját azzal takarva arcát.
-Neharagudj tudnál nekem segíteni?-kérdeztem kissé félve.mire ő csak bólintott ezzel jelezve, hogy fojtassam amit szeretnék.-Szóval. Nem olyan rég lakom itt és nem tudom, hogy találok haza.-elmondtam neki a lakásom címét mire felhúzta sapkáját ezzel felfedve arcát. Kissé megvolt lepődve, aztán mintha megkönnyebbülés futott volna végig az arcán. Mintha számított volna valamilyen reakcióra és megnyugodva vette volna észre, hogy nemtörtént semmi.
-Te nem ismersz meg?-kérdezte meglepődve.
-Nem miért?Meg kellene?-kérdeztem értetlenül.
-Ja nem. Felejtsd el.-mondta kissé megnyugodva.-Nos akkor nézzük azt a hazautat.-mondta kedvesen.
-Nem szükséges, köszönöm de elég ha elmondod merre tudok hazamenni.
-Szó se lehet róla.Ilyen későn nem mehetsz egyedül haza.- majd csuklón ragadott és elindult.
Haza felé egyikünk se beszélt túl sokat nagyjából csak csöndben sétáltunk egymás mellett. Fél óra séta után haza is értünk én meg köszöntem, hogy elkísért majd mikor már köszöntem volna el megszólalt.
-Elkérhetem a számod?Szeretnélek még látni-mondta kissé félve.
-Persze.-majd megadtam a számom.-De megtudhatom a neved?
-Jang Geun Suk vagyok.-hajolt meg kissé.
-Nikol White.-hajoltam meg én is és mosolyogtam rá.
-Nos Nikol akkor még találkozunk. Jóéjt.-köszönt el és már ment is.
-Jóéjt és köszönöm.-kiáltottam utána. Amire ő csak háttal intett nekem.
Felmentem lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni ezzel várva a holnapot hátha felhív.