1.rész

(Nikol Pow)

Egyik este eléggé rosszul éreztem magam és a kedvem se volt túl jó ezért elmentem sétálni és kiszellőztetni a fejem. Már sötét volt és én elég messze elmentem otthonról. Nem tudtam merre menjek, de hirtelen megláttam egy fiút aki nagyjából velem egy idős lehet. Oda siettem hozzá mire ő lehúzta sapkáját azzal takarva arcát.
-Neharagudj tudnál nekem segíteni?-kérdeztem kissé félve.mire ő csak bólintott ezzel jelezve, hogy fojtassam amit szeretnék.-Szóval. Nem olyan rég lakom itt és nem tudom, hogy találok haza.-elmondtam neki a lakásom címét mire felhúzta sapkáját ezzel felfedve arcát. Kissé megvolt lepődve, aztán mintha megkönnyebbülés futott volna végig az arcán. Mintha számított volna valamilyen reakcióra és megnyugodva vette volna észre, hogy nemtörtént semmi.
-Te nem ismersz meg?-kérdezte meglepődve.
-Nem miért?Meg kellene?-kérdeztem értetlenül.
-Ja nem. Felejtsd el.-mondta kissé megnyugodva.-Nos akkor nézzük azt a hazautat.-mondta kedvesen.
-Nem szükséges, köszönöm de elég ha elmondod merre tudok hazamenni.
-Szó se lehet róla.Ilyen későn nem mehetsz egyedül haza.- majd csuklón ragadott és elindult.
Haza felé egyikünk se beszélt túl sokat nagyjából csak csöndben sétáltunk egymás mellett. Fél óra séta után haza is értünk én meg köszöntem, hogy elkísért majd mikor már köszöntem volna el megszólalt.
-Elkérhetem a számod?Szeretnélek még látni-mondta kissé félve.
-Persze.-majd megadtam a számom.-De megtudhatom a neved?
-Jang Geun Suk vagyok.-hajolt meg kissé.
-Nikol White.-hajoltam meg én is és mosolyogtam rá.
-Nos Nikol akkor még találkozunk. Jóéjt.-köszönt el és már ment is.
-Jóéjt és köszönöm.-kiáltottam utána. Amire ő csak háttal intett nekem.
Felmentem lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni ezzel várva a holnapot hátha felhív.